Mivel sikeresen elűztük a telet farsangkor, türelmesen várjuk végre a jó időt, a tavasz érkeztét. Legelőször a hét végi ünnepre készültünk, amelyen az 1848-49-es forradalomról emlékezünk meg. Ennek alkalmából a Mazsola csoport kokárdákat készített, a Mókus csoport pedig nemzeti színű zászlókat. A héten sokat énekeltünk, mondókáztunk, a fiúk katonásat játszottak, a lányok pedig a nagy kockákból várat építettek.
„Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Mert a rétes igen jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire.
Ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig. „
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!